Mumayz Brown érdekes összeköttetést hoz létre az esszenciákkal, egy idő elteltével az éles szélét fogja becsomagolni, magamra, de egy emberre is elképzelni. Amikor az arab parfümöket az edp-ben vagy a cpo-ban gondolkodom, az aoud-pink-woody illatoktól a fehér pézsmaig, pl. Muskus Abiyad, szantálfa virágokkal, édes "simogatni" néhány "füstölővel", úgyhogy azt találom, hogy néhány aoudíknak meg kell maradnia (de kedvesen), a pézsma szép, de néha hiányzik a szikrázás, de a füstölés csodálkozik. (2015.05.23. - Stana L.)

A Mumayz Brown eredetileg ragyogó, mint a nap arany csillogása egy csésze olvasztott kenyérben, ami szégyelli, sötétebb és csábítóbb lesz. Csábító, mint minőségi csokoládé egy díszdobozban, egy szantálfa doboz, ahol az ínyenc tónusok felemelkednek a felemelt fedéllel, és az ízlés iránti vágy emelkedik és emelkedik. Először is, az orrát csokoládéval áztatott narancsvirágok formájában kapja meg, és gyümölcszselébe merítve (az elképzelés a teljesen mártott karácsonyi arabeszkékről élve). A finom invázió egy idő után elkezd utat adni a sima szantálfa, amely bolyhos vaníliás krémet hordoz, amelynek édességét később meleg, meleg fűszeres fás fátyol egészíti ki. Az ízletes gejzír keveredik, megnyugtatja és feloldja a jázmin karjaiban, hogy végül egy bájos, édes, bársonyos balzsamszerű iparvágánygal feloldódjon. A változó, irritáló, barna szépség a szaglósejtjeinkkel játszik, hogy elbűvöljön a kifinomult ínyenc eleganciája, sima felhővel és kitűnő állóképességgel. Nem hagyott még engem. (2014.4.15. - Andrea b.)