A nárcisz szó kissé rejtélyt jelent nekem ebben a parfümben. Illata nem annyira a tavaszi homlokzati kertek sárga szépségéről szól, mint a növényzetről. A növényzet itt friss és nagyon éles, de határozottan nem agresszív vagy furcsa, ahogy egyes zöld illatok is képesek. Olyan, mint a frissen vágott fű, amelyben a gyöngyvirág nőtt, amelyet alig észrevehet a tű. Nincs pácolt paradicsomlevél, nedves agyag vagy rozsdás kerítés - csak érzéki növényzet, amelyet nem tud elrontani. Ha ismeri Guerlain legendás Vetiverét (az 1959-es évet) vagy Sisley Eau de Campagne-t, akkor tudja, miről beszélek. Végül is a Khadlaj társaság alapítója nem rejti együttérzését a francia parfümiskola iránt, és álma az, hogy összekapcsolja a parfümgyártás keleti és nyugati hagyományait. Itt tökéletes volt; az említett illat emlékét egy finoman porított írisz és a sima pézsma fátyolja borítja. A Kelet-t finom fűszerek és csipetnyi olaj formájában jelentették be. Az összes alkotóelem kiegyensúlyozott, mint gyógyszerészeti méretekben, és ennek eredménye a zöldpor drágakő. Annyira megkapott, hogy helyet tettem neki a kapocsok közötti polcon. (2020.7.27. - Petra P.)